A legjobb ötleteim a zuhany alatt születnek, legyen szó akár egy üzleti tervről, néhány rímpárról, egy regény vázlatáról, vagy akár egy teljes novelláról. A tus alatt, akár a víz a zuhanyrózsából, csak úgy záporoznak a jobbnál-jobb gondolatok. A vízfogyasztásom ennek következtében igencsak környezetbarátnak mondható: ugyanis, ha "órákig" zuhanyoznék, azzal megkockáztatnám, hogy elfelejtem az éppen aktuális "hú, de jó!"-ötletet. Nem beszélve arról, hogy nem lenne szép dolog a bolygónkkal és az emberiséggel szemben, ha pazarolnám a vizet.
A mosogatás szintén egy olyan cselekvés, ami alatt remekül lehet gondolkodni. Nem olyan hatékony ugyan, mint a zuhanyozás - legalábbis ötletelés szempontjából - ugyanis mosogatás közben azért a gyerekek, kutyák és/vagy papagájok gondoskodnak arról, hogy a figyelmem megosztott legyen.
Aztán ott van a hajszárítás. Na, igen, ez a kedvenc ihletadó tevékenységem. Mivel általában késő este, vagy korán reggel mosok hajat, nem jellemző, hogy bárki is megzavarna hajszárítás közben. Azt nem mondom, hogy fordítva is ugyanez a helyzet, mert szerintem a már/még alvó család számára már maga a ketyere zúgása is éppen elég zavaró lehet, hát még az, amikor kétpercenként kapcsolom ki-be a gépezetet, hogy az éppen felmerülő ötlete(ke)t gyorsan le tudjam jegyzetelni.
Szóval, ezek az én ihletet adó perceim. Mert az élet minden egyes pillanatát ki kell használni.
Például az az ötlet, hogy írjak az ihletadó perceimről, szintén hajszárítás közben született. :)
