A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ősz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ősz. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. október 22., szerda

Pincesori gondolatfoszlány

 Színek, 

árnyak, 

szagok, 

illatok, 

elmúlás, 

enyészet

- megpihen a természet. 

(2025. október 22.)



2018. október 8., hétfő

Ínség csendje

Lassú léptekkel halad
a fák alatt -
nézd a levélzetet:
megérkezett
az ősz.
Szürkén kanyargó hanyag
füstfonalak
képezik részedet,
egészedet.

Komor köveken kopog
cipőd, zokog -
zoknid vízben ázik;
lábad fázik,
nedves.
Hazaérsz, a tűz lobog,
csendben morog
a vaskályha lángja,
egymagába'.

Utolsót lobban a láng,
a tűz falánk -
körbe' mindent felfal,
lassan elhal,
kihűl.
Kiürül a fáskosár,
csak pár bogár,
mi motoszkál benne:
ínség csendje.

(2015. november)

2018. október 7., vasárnap

Tél jön, temető

Színes levelek, ködös reggelek;
levél lepereg, széllel tekereg.
Hulló falevél földön elalél;
eső szemereg, fűszál kesereg.

Szürke utakon járok utamon;
sötét fellegek - őszi szellemek.
Komor falakon suhan alakom;
árnyam követem, avarfövenyen.

Széles kalapom - arcom takarom;
poros ablakok mellett ballagok.
Málló vakolat őriz szagokat;
festék lepereg, illat tekereg.

Hangos zokogás, csizmakopogás;
múló őszidő, tél jön, temető.

(2014. október 14.)


2016. október 1., szombat

Október

Narancssárga, piros, barna
- poros utat betakarja
földre hulló falevél;
fák ruhája földig ér. 

Szürke az ég, eső készül, 
fákon a lomb egyre gyérül;
hullanak a levelek, 
merre a szél tekereg. 

Meztelen lesz fa és bokor, 
rókalyuknál tacskó kotor;
őszi színek, illatok: 
én az október vagyok. 

2016. szeptember 21., szerda

Őszi merengés

Álmos, szürke utcák,
porladó vakolat;
libbenő függönyök
őriznek szagokat.

Utakon heverő
lehullott levelek -
széllel felrebbenő
emberemlékezet.

Hidegen szitáló
esőben merengek;
mennék már tovább, de
a múlt még nem enged.

Hirtelen feltámad
a hűvös őszi szél,
és kíméletlenül
a régmúltról mesél.

Ismerős zörejek,
ismerős illatok;
senki sincs a téren,
talán én sem vagyok.

Kinyitom a szemem,
eltűnik a tér is,
zsebre teszem kezem,
és eltűnök én is.

2016. szeptember 1., csütörtök

Őszbe fordulás

Zokog az erdő:
avarpatakká áradt
sűrű levélkönny.

Tündérfelhő-kar
öleli át a tájat.
Színes őszi sál

természet nyakán;
az ég sárga nap-szemét
hályog szövi át.