porladó vakolat;
libbenő függönyök
őriznek szagokat.
Utakon heverő
lehullott levelek -
széllel felrebbenő
emberemlékezet.
Hidegen szitáló
esőben merengek;
mennék már tovább, de
a múlt még nem enged.
Hirtelen feltámad
a hűvös őszi szél,
és kíméletlenül
a régmúltról mesél.
Ismerős zörejek,
ismerős illatok;
senki sincs a téren,
talán én sem vagyok.
Kinyitom a szemem,
eltűnik a tér is,
zsebre teszem kezem,
és eltűnök én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése