Igen, így, csupa nagybetűvel: PILATES.
A pilates számomra a kitartásról, az akaraterőről és egy új élet kezdetéről szól. Mert minden mindennel összefügg.
Augusztus 2-án szembejött velem egy hirdetés a Facebookon, amely egy 21 napos nyári pilates-kihívást reklámozott. Hallottam már a pilatesről, de még sohasem próbáltam, rendkívül vonzó volt azonban számomra az "irányított" testmozgás mindennapjaimba való beépítésének a lehetősége, ezért azonnal csatlakoztam a programhoz, ami nem csupán a naponta elvégzendő fizikai gyakorlatokról szólt, hanem ennél sokkal többről. A vasárnapok kivételével mindennap volt egy "elméleti" rész is, a hozzá tartozó megoldandó feladattal együtt, amelyek segítségével a huszonegyedik nap végére egy teljesen új (élet)szemléletmódot is sikerült elsajátítani.
Sosem hittem volna például, hogy egy testmozgásos megmérettetés hatására fogom folytatni az időhiány miatt félbehagyott regényírást, vagy hogy a pilatesnek köszönhetően sikerül kiválasztanom a sok-sok végrehajtásra váró tervem közül azt a hármat-négyet, melyek megvalósítása valóban örömet (és hasznot) fog hozni számomra.
Fizikailag is sokat nyertem azzal, hogy részt vettem ezen az erőpróbán. A fejlődés szembetűnő, és itt nem csak a centiméterekben és/vagy kilogrammokban mérhető változásra kell gondolni. A testtartásom egyenes lett, aminek roppant mód örülök. Ezen kívül nyújtott lábbal ülve meg tudom érinteni a homlokommal a térdemet, és szintén nyújtott lábbal állva már majdnem az egész tenyeremet le tudom tenni a földre. Lehet, hogy ez elsőre kissé viccesen hangzik, de számomra fantasztikus érzés, ahogy fokozatosan tűnik el a merevség a tagjaimból (és az életemből). Ja, és a derékfájásom elmúlt. Hoppá...
A kihívás harmadik napján egy teljesen új élethelyzetbe csöppentem. Két nagygyerekes (21, 13), független, dolgozó nőből/anyából hirtelen nagycsaládos anyuka lettem. Augusztus 9-én "költöztem át" a húgomékhoz, hogy amíg ő kórházban van, vigyázzak az unokaöcséimre (13, 1) és az unokahúgomra (7).
DE: megcsináltam, végigcsináltam! VOLT IDŐM négy gyerek, a háztartás vezetése, munka (minden este dolgoztam/dolgozom) és számos egyéb "apróság" mellett magamra is. És nemcsak végigcsináltam, de a huszonegy nap eltelte után sem hagytam abba: a Harmónia Pilatessel Klubban folytatom tovább - huszonhárom napja pilatesezek mindennap, és ha odafönt megengedik, ezt a jó szokásomat most már meg is tartom. Mert engem meggyőzött a pilates, és mert épp itt volt az ideje, hogy elkezdjek magammal is foglalkozni. Bármilyen körülmények között.
Sokat köszönhetek a kihívás megálmodójának, Kiss Zsuzsi pilates oktatónak, aki a legjobbkor "jött", és kirángatott egy olyan fizikai és (főleg) lelkiállapotból, amiből nélküle nem biztos, hogy egyhamar ki tudtam volna kászálódni; a kihívásbeli páromnak, Kiss Zitának, aki mindig egy-két-három órával előttem járt a feladatok végrehajtásával; valamint a kihívás többi résztvevőjének, akikkel a Facebook-csoportunkban tartottuk (és tartjuk) a kapcsolatot, és motiváltuk (illetve továbbra is motiváljuk) egymást.
Így lett a PILATES (igen, így, csupa nagybetűvel) az én világítótornyom.
