Egy hét édes semmittevés 1-2.

2017. július 22. szombat

Anya-lánya nyaralás indul - húgomék elutaznak, és én nyertem meg az otthonukban eltölthető, egy hétre szóló, kutyafelvigyázással egybekötött üdülési jogot. Kétnapos unokaretyerutyázás után együtt indulunk retyével (unokahúg), rutyával (unokaöcs) és a kedvenc kisebbik lánygyermekkel Romhányba, vakációnk színhelyére. Sofőrünk Ottósógor, aki meglepően jól fogadja, hogy féléves, világkörüli útra is elegendő mennyiségű cuccokat rejtő csomagmennyiséget próbálunk betuszkolni a családi autó csomag- és utasterébe. 

Az út kellemes, nem túl hosszú (ezért /is/ jó, ha az ember lánya egy járásban lakik a húgával); a gyerekek hátul tehetségkutató műsorba is beillő produkciókat adnak elő hol együtt, hol szólóban, gondoskodva arról, hogy a felnőttek fülét bántó csend ne érje. Felváltva "szól" Eminem, a Bars and Melody és az elmaradhatatlan "deszpászító". Hát persze... 

Megérkezünk, körberajongom a házat, hát ez gyönyörű, de tényleg, és ez a pazar kilátás... 

Háromszor is bejárom az ingatlant, lentről fölfelé, majd fentről lefelé, de - nem valami nagy logikai készséggel megáldott (szőke) női mivoltomat nem meghazudtolva - még mindig nem világos, hogy melyik bejárat hova vezet, és jé, hogy kerül ide ez a műhely... ja, hogy ez az előbb is itt volt... akkor melyik a pince, ne zavarjatok már össze, és különben is, melyik ablak hova néz? De szép ez a kilátás! Milyen szuper, hogy elöl is ilyen csodás a panoráma! 

- Ez még mindig a hátsó front, csak másik ablak. - így a húgom. 

- A darazsak? - kérdem.

- Nem jönnek ki. 

- Biztos? 

- Biztos. A két ablak között vannak, befelé nincs járatuk, csak kifelé van pici lyuk az üvegen. 

- De ott oldalt, ott nyitott...

- Nem nyitott. 

- Ja, akkor jól van. 

Kutyákat egyszer etetni, házba nem beengedni, nem elkényeztetni. Jól van, jól van, értem én. Istenem, de gyönyörű a kilátás... Nem tudok elszakadni a látványtól. Turistaút van-e? Valahol van, keressétek meg. Megkeressük. 

Reszkessetek betörőkbe illő rohangászás-csomagolás-készülődés, a legfrissebb rutya (kisebbik unokaöcs) kézről kézre jár, a kutyák láb alatt, kint a szomszéd, gyere, bemutatlak - ha bármi gond lenne, de nem lesz. Nem lesz? Telefon a kedvenc nagyobbik lánygyermeknek, minden rendben van otthon? hát persze, de ugye ötödszörre nem hívsz fel? 

Meghitt családi vacsora, lecsókolbász, mustáros torma, ilyet még nem ettem. Cikket kell írnom, Ottósógornak sürgős tévéznivalója akad, megy A mi kis falunk - nem nézed? nem, kétszer láttam minden részt, kivéve az elsőt - azt négyszer. Gyerekeknek fürdés, korán fekvés, fél ötkor ébresztő. 

2017. július 23. vasárnap

Tényleg fél ötkor kelünk, mindenki álmos, kivéve a gyerekeket, ők izgatottak. Reszkessetek betörők-"fíling" újratöltve - rohangászás fentről le, lentről fel, kapkodás, minden megvan? ha nem, max. hazaugrunk. Hehe. 

Minden világos? Világos hát. Mi is a wifi jelszó? hátha kitörlődik, szomszéd telefonszáma? megvan, melyik kulcs melyik zárhoz, minden világos... Minden világos? 

Esik az eső, el fog ázni a babakocsi a csomagtartón, majd megszárad. Puszi-puszi, mindenki vigyázzon mindenkire, ha valami van, telefonálunk. Család autóba be, indulás. Dörög. 

Anya-lánya nyaralás indul - ketten egy ekkora házban, mi lesz, ha vihar lesz éjjel?

---

Tesómék távoztával egy kicsit leeresztünk, és eggyel kisebb sebességbe kapcsolunk. :) Öt perc sem telik el a gazdák távozása óta, Bella már kopogtat is a lenti ajtón. Hiába, no... kell ide az erős férfikéz. Elmagyarázom neki, hogy a lakás továbbra is tabu a számára. Fent szöszölünk Kittivel, amikor meghalljuk, hogy lent is szöszöl valaki... Bella! Elfelejtettem bezárni az ajtót... Kutya ki, ajtó bezár. Bella nem tágít, kicsit erőszakos. Huszonhárom "Micsinálsznemmészahelyedre?!" után úgy tűnik, feladja.

Kimegyünk vásárolni, feltankolunk két napra, tizenegykor nyit a hamburgeres. Nem baj, visszajövünk. Bella az út mellett vár minket... Kiszökött a büdös kutyája. Aztán még kétszer. Kerítésfoltozás után egy kis munka következik, még jó, hogy imádom, amit csinálok.

Ebédidő van, indulnánk valamerre, de jön a vihar - legalább befejezem a könyvemet. Olvasásügyileg. (Még ilyet.. napközben olvasni... csak bele ne szokjak a jóba.) A Bella megint kiszökött, de most magával rántotta a bűn mocsarába a testvérét is. Kerítésfoltozás kettőpontnulla. Most sokkal jobb lett - ezen menjetek ki, ha tudtok, büdös dögök!

A vihar odébbáll, igazából nem is volt vihar, csak egy-két dörgés, meg pár csepp eső. Nézzük meg azt a hamburgerest, gyrost akarok enni. Gyros nincs, narancsfagyi van. Meg persze hamburger. Meg hotdog. Akkor legyen egy kis hamburger, meg pisztácia. Ja, hogy a pisztácia kifogyott... Gondolom, csokoládé nem is volt. A hamburger tényleg kicsi. Sebaj, éljen a fogyókúra!

A nap további részét házon/kerten belül töltjük, ugyanis vészesen keringőznek felettünk a viharfellegek. A kedvenc kisebbik könyvvel a kezében ül a tévé előtt, én meg teszek-veszek, írok és sóhajtozom, valahányszor kinézek az ablakon. Kéne írnom egy haikut erről a csodás látképről. De előtte még gyorsan összedobok egy cikket.