2016. december 25., vasárnap

Élménykarácsony

"Most élménykarácsonyt akarunk, nem fényképkarácsonyt." - foglalta össze tizenhárom éves lányom az idei ünnep irányvonalát. Töredelmesen bevallom, hogy megszállott "emlékgyártó" vagyok. Általában minden fontos - és kevésbé fontos - történést, eseményt dokumentálok írásban és/vagy (de inkább főleg) fotókkal. 
Egy ideje azonban hiányérzetem van az élményeket illetően, és hamar rá is jöttem, hogy miért: mialatt én állítgatom és kattintgatom a fényképezőgépemet, azalatt a fontos pillanatok elillannak, és ugyan a fénykép megmarad, de mire is fogok emlékezni? Arra, hogy babrálok a fotómasinámmal, miközben körülöttem zajlik az élet... de pontosan mi is?
Ezért aztán eldöntöttem, hogy a jövőben először átélem a pillanatokat, aztán ha sikerül, meg is örökítem őket, ha meg nem, hát nem. Nagyapám nyolcvannegyedik és Kitti lányom tizenharmadik szülinapját már az új felfogás szellemében ünnepeltük. És így telik a karácsonyunk is. Azért teljesen még nem tudtam elnyomni magamban a megrögzött "emlékgyártót", de amikor a kisebbik lányomnak elkezdtem "nyafogni", hogy tavaly ilyenkor már több száz képet készítettem ünnep-kategóriában, ő közölte, hogy "most élménykarácsonyt akarunk, nem fényképkarácsonyt". És ez így van jól. Azt hiszem. 
Szóval, feldíszítettük a fát és a házat, elköltöttük a karácsonyi vacsorát, megvolt az ajándékozás, társasoztunk, játszottunk, bejglit ettünk és tejet ittunk hozzá... nem folytatom a felsorolást, de az ünnep minden percére emlékezni fogok. 

(Azért néhány fotó így is készült. :) De - mentségemre legyen mondva - nem több száz. :))

2016. december 4., vasárnap

Vasárnap reggeli szösszenet

Közértbe készülődünk. Ülök a konyhában, az egyik cipő már a lábamon, és "nézek" magam elé. Egy idő után majdnem hétéves unokahúgom megkérdezi:
- Elbambultál?
- Hát, igen... - felelem.
- Te ilyen bambulós vagy? - érkezik a következő kérdés.
Mit is mondhatnék neki... Hogy számtalan "felnőtt probléma" nyomja a vállamat, és ezek megoldásán töröm a fejem?
- Igen, én ilyen bambulós vagyok. - válaszolom.
- Én nem. - vágja rá unokahúgom.
Olyan jó lenne újra gondtalan kisgyermeknek lenni...

2016. október 4., kedd

Könyvszerelem

Nagy munka folyik a könyvtárunkban. Költözéssel egybekötött megújulás esete forog fenn, aminek én nagyon örülök. Örülök, mert szeretek alkotni. Értelmeset, maradandót, értékeset. És örülök, mert így alkalmam nyílik a számtalan könyvet egyesével kézbe venni. 


Fantasztikus érzés látni, hogy lesz az összevisszaságból rend, rendszer, és hogy hogy lesz egy átlagos teremből temérdek könyv "lakóhelye". Ennél már csak az felemelőbb érzés, hogy részese lehetek ennek a folyamatnak. 

Tanár úr - aki nemcsak a könyvtár, de az IKSZT vezetője is - nagy munkában. Kell a hely a könyveknek.
"Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük." (Carlos Ruiz Zafón)

2016. október 1., szombat

Október

Narancssárga, piros, barna
- poros utat betakarja
földre hulló falevél;
fák ruhája földig ér. 

Szürke az ég, eső készül, 
fákon a lomb egyre gyérül;
hullanak a levelek, 
merre a szél tekereg. 

Meztelen lesz fa és bokor, 
rókalyuknál tacskó kotor;
őszi színek, illatok: 
én az október vagyok. 

2016. szeptember 21., szerda

Őszi merengés

Álmos, szürke utcák,
porladó vakolat;
libbenő függönyök
őriznek szagokat.

Utakon heverő
lehullott levelek -
széllel felrebbenő
emberemlékezet.

Hidegen szitáló
esőben merengek;
mennék már tovább, de
a múlt még nem enged.

Hirtelen feltámad
a hűvös őszi szél,
és kíméletlenül
a régmúltról mesél.

Ismerős zörejek,
ismerős illatok;
senki sincs a téren,
talán én sem vagyok.

Kinyitom a szemem,
eltűnik a tér is,
zsebre teszem kezem,
és eltűnök én is.

2016. szeptember 6., kedd

Nyáresti pillanat

A református templom tornya körül milliónyi csillag ragyog. Tíz óra már rég elmúlt, tökéletes csönd... lenne, ha nem csordogálna mögöttünk a patak. Kutyák csaholnak bele a sötét éjszakába. Nem cserélném el ezt a pillanatot semmiért. 

2016. szeptember 1., csütörtök

Őszbe fordulás

Zokog az erdő:
avarpatakká áradt
sűrű levélkönny.

Tündérfelhő-kar
öleli át a tájat.
Színes őszi sál

természet nyakán;
az ég sárga nap-szemét
hályog szövi át.