Álmos, szürke utcák,
porladó vakolat;
libbenő függönyök
őriznek szagokat.
Utakon heverő
lehullott levelek -
széllel felrebbenő
emberemlékezet.
Hidegen szitáló
esőben merengek;
mennék már tovább, de
a múlt még nem enged.
Hirtelen feltámad
a hűvös őszi szél,
és kíméletlenül
a régmúltról mesél.
Ismerős zörejek,
ismerős illatok;
senki sincs a téren,
talán én sem vagyok.
Kinyitom a szemem,
eltűnik a tér is,
zsebre teszem kezem,
és eltűnök én is.
2016. szeptember 21., szerda
2016. szeptember 6., kedd
Nyáresti pillanat
A református templom tornya körül milliónyi csillag ragyog. Tíz óra már rég elmúlt, tökéletes csönd... lenne, ha nem csordogálna mögöttünk a patak. Kutyák csaholnak bele a sötét éjszakába. Nem cserélném el ezt a pillanatot semmiért.
2016. szeptember 1., csütörtök
Őszbe fordulás
Zokog az erdő:
avarpatakká áradt
sűrű levélkönny.
Tündérfelhő-kar
öleli át a tájat.
Színes őszi sál
természet nyakán;
az ég sárga nap-szemét
hályog szövi át.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)