2017. augusztus 30., szerda

"A PILATES az én világítótornyom" - a 21 napos nyári pilates-kihívásról röviden

Igen, így, csupa nagybetűvel: PILATES. 

A pilates számomra a kitartásról, az akaraterőről és egy új élet kezdetéről szól. Mert minden mindennel összefügg. 

Augusztus 2-án szembejött velem egy hirdetés a Facebookon, amely egy 21 napos nyári pilates-kihívást reklámozott. Hallottam már a pilatesről, de még sohasem próbáltam, rendkívül vonzó volt azonban számomra az "irányított" testmozgás mindennapjaimba való beépítésének a lehetősége, ezért azonnal csatlakoztam a programhoz, ami nem csupán a naponta elvégzendő fizikai gyakorlatokról szólt, hanem ennél sokkal többről. A vasárnapok kivételével mindennap volt egy "elméleti" rész is, a hozzá tartozó megoldandó feladattal együtt, amelyek segítségével a huszonegyedik nap végére egy teljesen új (élet)szemléletmódot is sikerült elsajátítani. 

Sosem hittem volna például, hogy egy testmozgásos megmérettetés hatására fogom folytatni az időhiány miatt félbehagyott regényírást, vagy hogy a pilatesnek köszönhetően sikerül kiválasztanom a sok-sok végrehajtásra váró tervem közül azt a hármat-négyet, melyek megvalósítása valóban örömet (és hasznot) fog hozni számomra. 

Fizikailag is sokat nyertem azzal, hogy részt vettem ezen az erőpróbán. A fejlődés szembetűnő, és itt nem csak a centiméterekben és/vagy kilogrammokban mérhető változásra kell gondolni. A testtartásom egyenes lett, aminek roppant mód örülök. Ezen kívül nyújtott lábbal ülve meg tudom érinteni a homlokommal a térdemet, és szintén nyújtott lábbal állva már majdnem az egész tenyeremet le tudom tenni a földre. Lehet, hogy ez elsőre kissé viccesen hangzik, de számomra fantasztikus érzés, ahogy fokozatosan tűnik el a merevség a tagjaimból (és az életemből). Ja, és a derékfájásom elmúlt. Hoppá...

A kihívás harmadik napján egy teljesen új élethelyzetbe csöppentem. Két nagygyerekes (21, 13), független, dolgozó nőből/anyából hirtelen nagycsaládos anyuka lettem. Augusztus 9-én "költöztem át" a húgomékhoz, hogy amíg ő kórházban van, vigyázzak az unokaöcséimre (13, 1) és az unokahúgomra (7). 

DE: megcsináltam, végigcsináltam! VOLT IDŐM négy gyerek, a háztartás vezetése, munka (minden este dolgoztam/dolgozom) és számos egyéb "apróság" mellett magamra is. És nemcsak végigcsináltam, de a huszonegy nap eltelte után sem hagytam abba: a Harmónia Pilatessel Klubban folytatom tovább - huszonhárom napja pilatesezek mindennap, és ha odafönt megengedik, ezt a jó szokásomat most már meg is tartom. Mert engem meggyőzött a pilates, és mert épp itt volt az ideje, hogy elkezdjek magammal is foglalkozni. Bármilyen körülmények között. 

Sokat köszönhetek a kihívás megálmodójának, Kiss Zsuzsi pilates oktatónak, aki a legjobbkor "jött", és kirángatott egy olyan fizikai és (főleg) lelkiállapotból, amiből nélküle nem biztos, hogy egyhamar ki tudtam volna kászálódni; a kihívásbeli páromnak, Kiss Zitának, aki mindig egy-két-három órával előttem járt a feladatok végrehajtásával; valamint a kihívás többi résztvevőjének, akikkel a Facebook-csoportunkban tartottuk (és tartjuk) a kapcsolatot, és motiváltuk (illetve továbbra is motiváljuk) egymást. 

Így lett a PILATES (igen, így, csupa nagybetűvel) az én világítótornyom. 

2017. augusztus 9., szerda

Gorilla bácsi 2.0, avagy Gorilla néni kalandjai - nulladik nap

Mától - bizonytalan ideig - összesen négy kiskorú gyermek nevelőjévé léptem elő. Ez "költözéssel" is járt, ma délután átcuccoltam kedvenc kisebbikkel (13) a húgomék rezidenciájára, három unokaretyerutyámhoz (13, 7, 1). Sokáig gondolkoztam azon hogy a továbbiakban Mary Poppinsnak, avagy Vörös Vezérnek (Gorilla bácsi 2.0) szólíttassam-e magam, aztán végül, a hasamban repkedő pillangók unszolásának engedve, utóbbi mellett döntöttem. (Igazából sosem repkedtek még a hasamban pillangók, de valahol olvastam erről a jelenségről, és hát pont ide illett, mert... csak.) 
Közben - tulajdonképpen nem "közben", hanem három nappal ezelőtt - csatlakoztam egy testmozgásos kihíváshoz, ami napi tíz percet vesz igénybe, 21 napon keresztül. Rettentő elszánt vagyok az üggyel kapcsolatban, és most legalább a végére járhatok annak, hogy van-e a "(sok)kisgyermekes" anyukáknak idejük magukra, vagy hát... nincs, na.  

Ha jól sejtem, Vörös Bébi jó személyi edzőm lesz, úgy egyébként is. :) 


Na, hát erről beszélek. Jó, tudom, Vin Diesel sokkal szebb, mint én, de bebizonyítom hogy én is vagyok olyan tö... talpraesett, mint Shane Wolf, és hogy igenis, méltó vagyok a Gorilla néni "címre", illetve a Vörös Vezér megnevezésre. 

Kép forrása: www.empireonline.com
Természetesen mindez csupán vicc, no, de szószaporítás helyett inkább ugrok egy fejest a nyoszolyámba, hogy reggel hatkor frissen és üdén tudjam kelteni a srácokat. Sípszóval. 

2017. augusztus 3., csütörtök

Egész évben szabadságon

Sötétedés után, két cikk megírása között, kiülök a kertbe egy kis tücsökzenét hallgatni. Félelmetes ez a nagy csend (a tücsökzenén kívül, persze) és sötétség, ami körbevesz. (Főleg, amióta elromlott a "közlámpa" a portánk előtt - mindig elfelejtem bejelenteni, tulajdonképpen nem is lényeges.) Na, nem szó szerint félelmetes, csak úgy "költőien". Néha olyan hihetetlennek tűnik, hogy itt vagyok, hogy itt lehetek - egész évben, szabadságon. Ha pedig megunom a nyugalmat, akkor elnézek valamelyik városba. Bár a "megunom-rész" öt év alatt még egyszer sem fordult elő.