Gorilla bácsi 2.0, avagy Gorilla néni kalandjai - nulladik nap

Mától - bizonytalan ideig - összesen négy kiskorú gyermek nevelőjévé léptem elő. Ez "költözéssel" is járt, ma délután átcuccoltam kedvenc kisebbikkel (13) a húgomék rezidenciájára, három unokaretyerutyámhoz (13, 7, 1). Sokáig gondolkoztam azon hogy a továbbiakban Mary Poppinsnak, avagy Vörös Vezérnek (Gorilla bácsi 2.0) szólíttassam-e magam, aztán végül, a hasamban repkedő pillangók unszolásának engedve, utóbbi mellett döntöttem. (Igazából sosem repkedtek még a hasamban pillangók, de valahol olvastam erről a jelenségről, és hát pont ide illett, mert... csak.) 

Közben - tulajdonképpen nem "közben", hanem három nappal ezelőtt - csatlakoztam egy testmozgásos kihíváshoz, ami napi tíz percet vesz igénybe, 21 napon keresztül. Rettentő elszánt vagyok az üggyel kapcsolatban, és most legalább a végére járhatok annak, hogy van-e a "(sok)kisgyermekes" anyukáknak idejük magukra, vagy hát... nincs, na.  

Ha jól sejtem, Vörös Bébi jó személyi edzőm lesz, úgy egyébként is. :) 

Na, hát erről beszélek. Jó, tudom, Vin Diesel sokkal szebb, mint én, de bebizonyítom hogy én is vagyok olyan tö... talpraesett, mint Shane Wolf, és hogy igenis, méltó vagyok a Gorilla néni "címre", illetve a Vörös Vezér megnevezésre. 

Kép forrása: www.empireonline.com

Természetesen mindez csupán vicc, no, de szószaporítás helyett inkább ugrok egy fejest a nyoszolyámba, hogy reggel hatkor frissen és üdén tudjam kelteni a srácokat. Sípszóval.