2016. december 25., vasárnap

Élménykarácsony

"Most élménykarácsonyt akarunk, nem fényképkarácsonyt." - foglalta össze tizenhárom éves lányom az idei ünnep irányvonalát. Töredelmesen bevallom, hogy megszállott "emlékgyártó" vagyok. Általában minden fontos - és kevésbé fontos - történést, eseményt dokumentálok írásban és/vagy (de inkább főleg) fotókkal. 
Egy ideje azonban hiányérzetem van az élményeket illetően, és hamar rá is jöttem, hogy miért: mialatt én állítgatom és kattintgatom a fényképezőgépemet, azalatt a fontos pillanatok elillannak, és ugyan a fénykép megmarad, de mire is fogok emlékezni? Arra, hogy babrálok a fotómasinámmal, miközben körülöttem zajlik az élet... de pontosan mi is?
Ezért aztán eldöntöttem, hogy a jövőben először átélem a pillanatokat, aztán ha sikerül, meg is örökítem őket, ha meg nem, hát nem. Nagyapám nyolcvannegyedik és Kitti lányom tizenharmadik szülinapját már az új felfogás szellemében ünnepeltük. És így telik a karácsonyunk is. Azért teljesen még nem tudtam elnyomni magamban a megrögzött "emlékgyártót", de amikor a kisebbik lányomnak elkezdtem "nyafogni", hogy tavaly ilyenkor már több száz képet készítettem ünnep-kategóriában, ő közölte, hogy "most élménykarácsonyt akarunk, nem fényképkarácsonyt". És ez így van jól. Azt hiszem. 
Szóval, feldíszítettük a fát és a házat, elköltöttük a karácsonyi vacsorát, megvolt az ajándékozás, társasoztunk, játszottunk, bejglit ettünk és tejet ittunk hozzá... nem folytatom a felsorolást, de az ünnep minden percére emlékezni fogok. 

(Azért néhány fotó így is készült. :) De - mentségemre legyen mondva - nem több száz. :))

2016. december 4., vasárnap

Vasárnap reggeli szösszenet

Közértbe készülődünk. Ülök a konyhában, az egyik cipő már a lábamon, és "nézek" magam elé. Egy idő után majdnem hétéves unokahúgom megkérdezi:
- Elbambultál?
- Hát, igen... - felelem.
- Te ilyen bambulós vagy? - érkezik a következő kérdés.
Mit is mondhatnék neki... Hogy számtalan "felnőtt probléma" nyomja a vállamat, és ezek megoldásán töröm a fejem?
- Igen, én ilyen bambulós vagyok. - válaszolom.
- Én nem. - vágja rá unokahúgom.
Olyan jó lenne újra gondtalan kisgyermeknek lenni...