Közértbe készülődünk. Ülök a konyhában, az egyik cipő már a lábamon, és "nézek" magam elé. Egy idő után majdnem hétéves unokahúgom megkérdezi:
- Elbambultál?
- Hát, igen... - felelem.
- Te ilyen bambulós vagy? - érkezik a következő kérdés.
Mit is mondhatnék neki... Hogy számtalan "felnőtt probléma" nyomja a vállamat, és ezek megoldásán töröm a fejem?
- Igen, én ilyen bambulós vagyok. - válaszolom.
- Én nem. - vágja rá unokahúgom.
Olyan jó lenne újra gondtalan kisgyermeknek lenni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése