Sötétedés után, két cikk megírása között, kiülök a kertbe egy kis tücsökzenét hallgatni. Félelmetes ez a nagy csend (a tücsökzenén kívül, persze) és sötétség, ami körbevesz. (Főleg, amióta elromlott a "közlámpa" a portánk előtt - mindig elfelejtem bejelenteni, tulajdonképpen nem is lényeges.) Na, nem szó szerint félelmetes, csak úgy "költőien". Néha olyan hihetetlennek tűnik, hogy itt vagyok, hogy itt lehetek - egész évben, szabadságon. Ha pedig megunom a nyugalmat, akkor elnézek valamelyik városba. Bár a "megunom-rész" öt év alatt még egyszer sem fordult elő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése