Vakációnk utolsó napján különösebb, említésre méltó dolog nem történt, de ha már végigdokumentáltam a "kis kiruccanást", ezt a napot sem hagyom "említetlenül".
Kedvenc kisebbiket hagyom aludni, ma aztán tényleg nem sietünk sehová. Összepakolok és kitakarítok magunk után, összeírom, hogy mit kell venni, és befejezem a La mattanzát. Szuper könyv, majd írok róla. (Kár, hogy ilyen hamar vége lett.) Gyerek felkel, nem sürgetem, szép komótosan elkészülünk, majd elindulunk vásárolni. A búcsúhamburgerrel és a búcsúfagyival letudjuk az ebédet. Szép lassan hazasétálunk; hiányozni fog ez a ráérős tempó.
Összedobok egy "Isten hozott paradicsomos-cukkinis tésztát" Tesóméknak, és várunk. Rájuk. Ők Kustánszegről hazafelé leugranak még a Balcsihoz, majd a szülővárosunkban is megállnak, Ottósógor meglepi Tesómat egy "lantosutcanyolccal" - a húgom nagy Szomszédok-rajongó, elzarándokolnak hát ahhoz a bizonyos házhoz, ahol annak idején a sorozatot forgatták. Hét óra körül befut az Ottómobil, még mindig rejtély számomra, hogy fér el az autóban ennyi cucc, meg utas... Ottósógor kis szusszanás után hazafuvaroz minket - most valahogy a mi csomagmennyiségünk is többnek tűnik, pedig az sem volt semmi, amivel érkeztünk.
A bekötőút kátyúit kerülgetjük - otthon, édes otthon - engem meg elfog a végtelen nyugalom érzése. A Börzsöny, amit tegnap a romhányi töltésről csak a messzi távolból láthattam...
...most csupán egy karnyújtásnyira van tőlem. A nap éppen eltűnik a hegy mögött - aranyszínű, varázsillatú pillanat ez. Hazaértünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése