Többek között az a jó a nyaralásban, hogy az embernek nem kell korán kelnie.
Háromnegyed hatkor kelek. Első dolgom, hogy ellenőrizzem a pókszörnyet, amit tegnap fedezett fel a kisebbik kedvenc az előtérben, a cipők között.
Ugye, milyen "cuki"? Nos, a pókszörny eltűnt, és én inkább nem gondolkozom azon, hogy vajon kifelé vette-e az irányt, vagy a lakás felé...
Nyolc órakor úgy döntök, hogy engedélyezek magamnak egy ágybanolvasós félórát; a kisebbik kedvenc úgyis alszik még, és hát elvégre nyaralunk, vagy mi. Fél tíz tájékán le is teszem a könyvet. A konkrét műveletre mondjuk nem emlékszem. Fél tizenegykor kelek.
Napközben teszek-veszek, vihart mondanak, nem indulunk el semerre. A délután második felében le is szakad az ég, folyamatosan villámlik, az eső meg úgy esik, hogy keresztbe-kasul. Én ilyet még nem láttam. Remélem, eláll, mire megjönnek a "gyerekek".
Hét körül befut a kedvenc nagyobbik a kedvenc vőjelölttel. Pizzázni készülünk, étterem lesz belőle, végre egy kicsit együtt (l)ehetünk.
Kapros-feta sajtos göngyölt csirkemellet most eszem először, de biztos, hogy nem utoljára.
A gesztenyepürével csak egy bajom van: hamar elfogy.
"Hazaérve" őszinte örömmel nyugtázom, hogy a kutyák a kerítésen belül várnak ránk, úgy látszik, egy profi kerítésfoltozó veszett el bennem (valahol jó mélyen). Sztorizgatunk még egy kicsit a gyerekekkel, aztán ők hazafelé veszik az irányt, mi pedig, a kedvenc kisebbikkel rágyúrunk a holnapra. Remélem, jó idő lesz.
A tegnap esti meglepetés - nekem. Vámpírnaplók hatodik évad, egy számomra eddig ismeretlen tévécsatornán:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése