Nincs visszaút

Múltam elől futok, 

a jövőtől félek;

csak zűrzavart látok, 

hogyha körbenézek. 

Lehunyom a szemem, 

nem akarom látni,
hogy szalad az idő
- nincs már mire várni.

A napok csak múlnak, 

egy a másik után, 

mindegyik egyforma, 

a nevük más csupán.

Elmúlik a tavasz, 

véget ér a nyár is, 

búcsút int a szép ősz

- itt van a tél, máris. 

Elszállnak az évek;

mire feleszmélek,

arcom csupa ránc lett

- összegyűrt az élet.

Múltam után nyúlok,
de elillan, tova;
jövőm már halványul:
jő éltem alkonya. 

(2019. október 12.)