Ínség csendje

Lassú léptekkel halad
a fák alatt -
nézd a levélzetet:
megérkezett
az ősz.
Szürkén kanyargó hanyag
füstfonalak
képezik részedet,
egészedet.

Komor köveken kopog
cipőd, zokog -
zoknid vízben ázik;
lábad fázik,
nedves.
Hazaérsz, a tűz lobog,
csendben morog
a vaskályha lángja,
egymagába'.

Utolsót lobban a láng,
a tűz falánk -
körbe' mindent felfal,
lassan elhal,
kihűl.
Kiürül a fáskosár,
csak pár bogár,
mi motoszkál benne:
ínség csendje.

(2015. november)